2004-ben, amikor hozzáfogtam, sok pénzem nem lévén, olcsó megoldást kerestem.
Két hangszóróval (kétutas rendszerrel) a teljes hangfrekvenciás sáv lesugározható. Ennél több hangszóró alkalmazása a kereskedelmi hangdobozokban sok esetben nem több üzleti fogásnál (így jobban el lehet adni), csak ritkábban találkozunk (és drágábban) korrektül megvalósított rendszert. Ha egy frekvenciasávban két (esetleg három) hangszóró egyszerre sugároz jelentős hangnyomással, az mindíg problémák forrása, összekuszálja a hangképet. A gyakorlatban ez a keresztezési frekvenciák környéke. Két hangsugárzó esetén csak egy keresztezési frekvencia van. Persze itt is lehetnek ellenérvek, például a kisebb intermodulációs torzítás a többutas rendszer mellett szól.
A mélysugárzó átmérője is problémás. Túl nagy (akár már 20cm átmérőjű) hangszóró a beszéd hangjait túl öblösen adja vissza, amely természetellenes. Kisebb átmérőjű hangszóró megfelelő dobozba építve is rendelkezhet megfelelő mélyátvitellel.
Vizsgáltam annak a lehetőségét is, hogy SAL (Somogyi Electronic Kft.) hangszórókból milyen hangdobozt lehet készíteni. A WinISD hangdoboz tervező programot használtam (azóta már létezik a WinISD Pro is, mindkettő szabadon letölthető), és többféle hangszóró alkalmazásának lehetősége is felmerült.
Két hangszóróval (kétutas rendszerrel) a teljes hangfrekvenciás sáv lesugározható. Ennél több hangszóró alkalmazása a kereskedelmi hangdobozokban sok esetben nem több üzleti fogásnál (így jobban el lehet adni), csak ritkábban találkozunk (és drágábban) korrektül megvalósított rendszert. Ha egy frekvenciasávban két (esetleg három) hangszóró egyszerre sugároz jelentős hangnyomással, az mindíg problémák forrása, összekuszálja a hangképet. A gyakorlatban ez a keresztezési frekvenciák környéke. Két hangsugárzó esetén csak egy keresztezési frekvencia van. Persze itt is lehetnek ellenérvek, például a kisebb intermodulációs torzítás a többutas rendszer mellett szól.
A mélysugárzó átmérője is problémás. Túl nagy (akár már 20cm átmérőjű) hangszóró a beszéd hangjait túl öblösen adja vissza, amely természetellenes. Kisebb átmérőjű hangszóró megfelelő dobozba építve is rendelkezhet megfelelő mélyátvitellel.
Vizsgáltam annak a lehetőségét is, hogy SAL (Somogyi Electronic Kft.) hangszórókból milyen hangdobozt lehet készíteni. A WinISD hangdoboz tervező programot használtam (azóta már létezik a WinISD Pro is, mindkettő szabadon letölthető), és többféle hangszóró alkalmazásának lehetősége is felmerült.
 |
| A hangdoboz |
A doboz elsősorban a a mélyhangszóró 500Hz alatti átvitelét befolyásolja, ezért a hangdoboztervező programok a frekvenciaátvitelnek ezt a szakaszát ábrázolják. A hangdoboztervező általában szép, egyenletesen lefolyó görbét mutat, mert a megadott paraméterek szerint ideálisan viselkedő hangszórót tételez fel. Ez az idea. Ezt még "összepiszkolja" a hangszóró ideálistól eltérő viselkedése.
A tervezés menetét először a 2004-ben megvalósított hangdoboz példáján keresztül mutatom be. Akkor még sárga színű membránnal SBX 1620 típusú hangszóró létezett, ma viszont az ettől eltérő sajátosságú, fekete membrános SBX 1620/BK típus vásárolható meg, amely nem teljesen csereszabatos a sárga modellel. Azt követően írok a képen látható jelenlegi, SBX 1620/BK típusú SAL (Somogyi Elektronic Kft.) hangszóróval készített változatról, annak tervezéséről.
Van még egy el nem hanyagolható tény, nevezetesen az, hogy a nappali szoba kialakításának sajátosságai miatt az egyik hangdobozt az erősítővel összekötő vezeték hossza kb 10-12 méter. A szimmetria megőrzése érdekében a másikhoz is hasonló vezetéket alkalmaztam. A vezeték keresztmetszete jelenleg kb. 0,75 - 1 négyzetmilliméter lehet. A vezeték impedanciája sorba kapcsolódik az erősítő (kis értékű) kimeneti impedanciájával. Ez hátrányos, mert kisebb impedancia esetén az erősítő jobban kézbentartja a hangszórót, az kevésbé lesz hajlamos csillapítatlanul önálló életet élni. Sajnos most együtt kell élnem ezzel. Minél kisebb ellenállású vezetékre kell törekedni (nagyobb keresztmetszet). Ha valaki két-két méter vezetékhosszal el tudja helyezni hangdobozait, szerencsésnek mondható. A zenehallgatás közben bizonyára hallani fogja ennek jótékony hatását. Sőt, talán az is előnyös lenne, ha a végerősítők egy egységet képeznének a hangsugárzókkal (akkor viszont a hosszabb árnyékolt vezetékekkel kellene megbarátkoznunk).
A hangszórók hangnyomás - frekvencia jelleggörbéi és mélyhangszóró esetén az impedancia - frekvencia jelleggörbe az alábbi ábrákon látható (az ábrák rákattintva nagyíthatók). A hangszórók hangnyomás - frekvencia jelleggörbéi valószínűleg "lusta" grafikonrajzolóval lettek felvéve, amely a kis frekvenciatartományon belül jelentkező anomáliákat - kiugrásokat, beszakadásokat - eliminálja.
 |  |
| SBX 1620 mélyközép sugárzó | DTF 12 magassugárzó |
Ha megnézzük más hangszórógyártó cég frekvencia - hangnyomás jelleggörbéjét, vagy a legendás Hi-Fi Magazinban közölt jelleggörbéket, bizonyos esetekben megállapíthatjuk, hogy a görbék sokkal cizelláltabbak, "csúnyábbak", számos helyi kiemelkedést-beszakadást tartalmaznak, alig van nyugodt lefolyású szakaszuk. Ennek az az oka, hogy azok a görbék gyors, nagy írássebességű grafikonrajzoló berendezéssel lettek felvéve, amelyek jól képesek követni az ingadozásokat. Ha a szóban forgó hangszórók jelleggörbéjét ilyen berendezéssel készítenénk el, szintén "csúnyább" görbéket kapnánk. A lassú rajzoló mintegy "átlagolja" a jelet, eltűnteti a helyi jellegű rendellenességeket, bár ha látnánk azokat, akkor se nagyon tudnánk velük mit kezdeni. Jó ha tudjuk, hogy ilyenek minden hangszóró esetén léteznek, csak vagy látjuk azokat a diagramon, vagy nem.
Vizsgáljuk most meg az SBX 1620 típusú hangszórót. A frekvenciamenetre pillantva a következőt láthatjuk:
1. 280Hz és 3KHz között nem túl nagy ingadozással egyenletes a görbe. Ha az ingadozások "közepére" elképzelünk egy vízszintes vonalat (a kb. 86 - 87dB-es szintre), akkor ehhez képest az átvitel ezen a szakaszon +/- 3dB-en belül van.
2. 280Hz alatt kb. 100Hz-ig az előbb említett szinthez képest egy 4-5dB-es kiemelés látható, ez a hangszóró tulajdonsága.
3. 100Hz alatt az látszik, hogy a jelleggörbe jelentősen és egyenletesen esik. Ettől nem kell megijedni, mert nem azt jelenti, hogy nincs mélyhangja a hangszórónak. A frekvencia-hangnyomás jelleggörbét szabványos körülmények között kell felvenni. Ennek érdekében a hangszórót egy meghatározott méretű sík lap közepére kell szerelni, és a hangszóró tengelyében, tőle 1m-re elhelyezett mérőmikrofon érzékeli a hangszóró által sugárzott hangot. A hangszóró membránjának első és hátsó oldala ellenkező fázisban sugároz, és a mérőlap méretétől függő frekvenciától kezdve a hátoldal ellenkező fázisú sugárzása mindinkább kezdi kioltani az első oldal keltette hangnyomást (ún. akusztikai rövidzár keletkezik). Tehát a mérési elv okozza ezt az esést. A hangsugárzó alacsony frekvenciákon a hangdoboz tervező program által ábrázolt módon fog viselkedni, és ezt a gyakorlat is igazolja, azaz még 40Hz-en is jelentős hangnyomás előállítására képes. Ebből a diagramból tehát a leendő hangdoboz mélyfrekvenciás átvitelét nem határozhatjuk meg, ez csak hangdoboztervező programmal lehetséges.
A mélysugárzó érzékenysége az adatlap szerint 87 dB. Ez nem tűnik túl jó értéknek, de ez a mi esetünkben nem olyan fontos, hiszen a rendelkezésre álló erősítőteljesítmény bőven elég.
Ha egy erősítő teljesítményét megduplázzuk (pl. 10W-ról 20W-ra), akkor a hangnyomás 3dB-lel nő. Ez minden teljesítményduplázáskor így van, a növekedés majdnem pontosan 3dB. Az emberi fül logaritmikus karakterisztikája miatt azonban nem azt fogjuk érzékelni, hogy a rendszer kétszer olyan hangosan szól, hanem csak "egy kicsivel" halljuk hangosabbnak.
A magassugárzó hangnyomás-frekvencia jelleggörbéjére pillantva látható, hogy a hangszóró érzékenyebb a mélysugárzónál (adatlapja szerint 91 dB).
Azt is megfigyeltem, hogy ha a mélysugárzó és a magassugárzó diagramját képzeletben egy függőleges vonallal 2800Hz-nél elvágom és összeillesztem azokat úgy, hogy a mélysugárzó ábráján a 85 dB-nek megfelelő vízszintes vonal folytatása a magassugárzó ábráján a 90 dB szintnek megfelelő vonal legyen, akkor egy elég széles sávban az átvitel egy aránylag kistűrésű sávba esik.
Ha ezt szeretném megvalósítani (márpedig ezt szeretném), akkor a mélysugárzóra annyival több feszültséget kell adni, hogy az általa keltett hangnyomás 5 dB-lel nőjön (85 dB + 5 dB = 90dB), hogy azonos legyen a nagyobb érzékenységű magassugárzóéval.
A kérdés az, hogy mennyivel kell nagyobb feszültséget adni a kisebb érzékenységű mélysugárzóra, hogy annak hangnyomása 5dB-lel növekedjen? Abból indulunk ki, hogy a magassugárzóra képzeletben 1W teljesítményt kapcsolunk, és kiszámítjuk, hogy az 5 dB-lel kisebb érzékenységűnek tekintett mélysugárzóra hányszor akkora teljesítményt kell kapcsolni, hogy hangnyomásuk azonos legyen. A második lépésben pedig azt határozzuk meg, hogy ennek eléréséhez hányszor akkora feszültséget kell a mélysugárzó kapcsaira kapcsolni.
5 dB = 10 * lg (P (Watt)/1 (Watt)) dB
azaz a mértékegységeket elhagyva:
5 = 10 * lg (P/1)
5/10 = lg (P/1) = lg P
P = 10 ^ (5/10) = 3,16 Watt
Azaz: ha a magassugárzóra 1W teljesítményt kapcsolunk, akkor az 5dB-lel érzéketlenebbnek tekintett mélysugárzót 3,16W teljesítménnyel kell meghajtani azonos hangnyomás eléréséhez. Azaz általánosan elmondható, hogy ebben az esetben a magassugárzóhoz képest a mélysugárzóra 3,16-szor akkora teljesítmény szükséges.
Mindkét hangszórót tisztán 8 Ohmosnak tekintve:
P2/P1 = (((U2)^2)/R)/(((U1)^2)/R)
Mivel fentebb kiszámoltuk, hogy P2/P1 = 3,16, ezért:
3,16 = (((U2)^2)/R) * (R/(U1)^2)
3,16 = ((U2)^2)/((U1)^2)
U2/U1 = négyzetgyök(3,16) = 1,78
Ha a magassugárzóra 1V feszültséget adunk, akkor a mélysugárzóra 1,78V-ot kell kapcsolni, hogy ezáltal azt 3,16-szor nagyobb teljesítménnyel hajtsuk meg. A fentiek szerint elméletileg a mély- és magassugárzó 5dB érzékenységkülönbsége esetén az azonos hangnyomás eléréséhez rákapcsolandó feszültségek aránya 1,78. Miután majd az aktív hangváltóban feszültségszintet akarunk (és tudunk) beállítani, a kapott eredmény megfelelő (mármint az, hogy feszültségarányt kaptunk eredményül). Ne feledjük, hogy ez csak egy közelítő, a majdani beállításhoz kiindulásként használható érték. A valóságban meghallgatással kapott eredmény számít, amely alapján finomíthatjuk a beállítást. A hangszórók tisztán ohmos terheléstől való eltérése, nem ideális viselkedése, a szoba akusztikája, és még egyéb tényezők is befolyásolják az eredményt.
Álljon itt egy táblázat, amely megmutatja, hogy egyforma impedanciájú magas és mélysugárzó adott érzékenységkülönbsége esetén hányszor akkora teljesítményt, illetve hányszor akkora feszültséget kell adni a kisebb érzékenységű hangszóróra azonos hangnyomás elérése (érzékenységkülönbség kiegyenlítése) céljából:
| Érzékenységeltérés (dB) | Teljesítményarány | Feszültségarány |
| 1 | 1,26 | 1,12 |
| 2 | 1,58 | 1,26 |
| 3 | 2 | 1,41 |
| 4 | 2,51 | 1,58 |
| 5 | 3,16 | 1,78 |
| 6 | 3,98 | 2 |
| 7 | 5,01 | 2,24 |
Ezek csak elméleti eredmények, amelyet a rendszer beállítása, meghallgatása során korrigálni kell. A fentiek persze passzív hangváltó esetén is igazak, ott például ellenállásosztóval kell beállítani a teljesítményarányokat.
A WinISD tervezőprogram automatikusan a leglaposabb frekvenciamenetű beállítást ajánlja fel (dobozméret, reflexcső), ezen változtathatunk kívánságunk szerint. Az SBX 1620 hangszóróhoz felajánlott terv a következő frekvenciamenetet eredményezi:
A WinISD tervezőprogram automatikusan a leglaposabb frekvenciamenetű beállítást ajánlja fel (dobozméret, reflexcső), ezen változtathatunk kívánságunk szerint. Az SBX 1620 hangszóróhoz felajánlott terv a következő frekvenciamenetet eredményezi:
A program által ajánlott doboztérfogat 54,7 liter, a doboz 32,65 Hz-re hangolva. Az ideálisnak tűnő frekvenciaátvitel azonban ne tévesszen meg senkit. Megnézvén a group delay (csoportfutási idő) diagramot, 30 ms feletti csúcsot láthatunk 30 Hz környékén, bizony ez nem túl jó. Ha ezt a dobozt elkészítjük, borzasztóan csillapítatlan, "nyúlós", meszünni nem akaró mélyhangokat kapunk, elviselhetetlenül rosszat. Én annak idején, kezdő hangdobozépítő koromban kipróbáltam, tapasztalatból beszélek. Ahhoz, hogy a membrán ne éljen ennyire önálló életet, megfogottabb mélyhangok legyenek, kisebb dobozba kell a hangszórót helyezni, még azon az áron is, ha ezáltal rosszabb frekvenciaátvitelt kapunk.
Ez a doboz 34 literes, 40 Hz-re hangolva, ilyen térfogatú Hi-Fi célra ajánlott hangdoboz a Somogyi Kft. hangfalépítő segédletében is található, HS 16R a típusa. A diagramon látható, hogy a kiemelés mértéke 60 Hz táján körülbelül 2 dB. Nem sok ez? Mint már említettem, az emberi hallás sajátosságai miatt ha az "eredeti"-nél kisebb hangerőn hallgatjuk a zenét (márpedig a tömblakásban természetes dolog, hogy tekintettel vagyunk másokra is), a mélyhangok intenzitása erősen csökken, ezért hasznos lehet akár ennél nagyobb emelés is. A fiziológiai hangerőszabályzó is ezt teszi: kisebb hangerőnél nagyobb mélyemelés, és fordítva). A csoportfutási idő csúcsértéke kb. 35 Hz-nél lecsökkent 19 ms-ra.
Végül ennek a doboznak kissé módosított változatát készítettem el. A módosítás abból állt, hogy az én dobozom teljes belső térfogata nem 34, hanem 35,8 liter lett, a vízszintes merevítő lap nem a mélysugárzó és a reflexcső között, hanem a reflexcső alatt van (a merevítő lap felső síkja a hangdoboz tetejétől mérve 50 cm távolságra), én nem vágtam ki a hátoldali kör alakú nyílást (amelybe a Somogyi Elektronic által forgalmazott csatlakozót kellett volna építeni), hanem fúrtam 2 db 6mm átmérőjű lyukat, és felszereltem a hátoldalra egy 4-es csokoládé szorítót, amelyre a magas és a mélysugárzó mindkét csatlakozóját külön-külön kivezettem. Eltérés még az is, hogy a terv nem állítható reflexcsővel kivitelezi a dobozt, én az állítható (KAH 303) reflexcsövet használtam (amelynek az átmérője is más).
Az általam megépített hangsugárzó a fenti képen látható (eredetileg a sárga membránú SBX 1620 típussal készült,a képen már a jelenlegi állapotában, fekete membránú SBX 1620/BK hangszórókkal). Lapszabászatban 18mm-es bútorlapból leszabattam a két hangdobozhoz való lapokat. Mivel itt pontos munkát végeznek, biztosított volt a pontos illeszkedés.
Egy régi vasalóval élfóliáztam azokat az éleket, amelyek láthatók (az előlap és a hátlap körben, a két oldallap teteje).
Dekopírfűrésszel kivágtam a hangszóróknak, a reflexcsőnek nyílását, valamint a belső merevítőlapon található 13 cm átmérőjű kör alakú nyílást.
A hangdobozt egyszerűen PálmaTex ragasztóval összeragasztottam (már 7-8 éve jól bírja magát). Először az előlapra körben a tetejét, alját oldalait, majd a merevítő lapot. Ekkor (némi száradás után) a belső illesztések mentén a légmentes tömítés céljából körbekentem PálmaTex-szel. A hangdoboz külső mérete 84 x 20,5 x 30 cm lett. A tervezőprogram által mutatott térfogat úgy értendő, hogy a doboz belső térfogatából levonjuk a hangszórók által, a reflexcső által, a merevítő lap által, és a csillapítóanyag által elfoglalt térfogatot.
A doboz belsejére szintén PálmaTex-szel hangcsillapító anyagot (én konkrétan háztartási vattát) ragasztottam.
Utoljára felragasztottam a hátlapot is. Még ragasztottam bele némi vattát, hogy minden belső oldalt beborítson. Az alsó részbe (amíg nincs benne a reflexcső) be lehet nyúlni a merevítőlap nyílásán keresztül.
A vezetékeket még az előlap felragasztása előtt behúztam a merevítő lap egyik hátsó sarkába és a hátlap alsó harmadába valahová egymás mellé kifúrt lyukakba.
Ezután beforrasztottam polaritáshelyesen a hangszóróvezetékeket (úgy, hogy tudom, hogy a hátsó csatlakozón hol vannak az egyes hangszórók pozitív és negatív pólusai). A hangszórón meg van jelölva a + és - pólus, létezik olyan hangszóró is, amelyen a + pólust egy piros ponttal jelölik. Magunk is meghatározzhatjuk, ha egy rossz, már kimerült ceruzaelemet érintünk rövid ideig a hangszóró csatlakozóira. Ha hozzáérintéskor a hangszóró membránja előre mozdult, akkor az a pólus a hangszóró pozitív pólusa, amelyhez az elem pozitív pólusát csatlakoztattuk. Ha hátrefelé mozdul hozzáérintéskor a membrán, akkor az elem negatív pólusánál van a hangszóró pozitív pólusa.
Az állítható cső doboz belsejébe eső végére, a végétől 3 mm-re a cső falába egymással szemben egy-egy kb. 2 mm átmérőjű lukat fúrtam. Ez a hangzást hallható módon nem befolyásolja, viszont a képen látható egyszerűen elkészíthető szerszám (6 mm-es csap anyag és egy vékony szög, fél cm-enként beosztással ellátva) segítségével a kész doboz hangolható. Még könnyebb, ha két darabot készítünk belőle.
Az általam megépített hangsugárzó a fenti képen látható (eredetileg a sárga membránú SBX 1620 típussal készült,a képen már a jelenlegi állapotában, fekete membránú SBX 1620/BK hangszórókkal). Lapszabászatban 18mm-es bútorlapból leszabattam a két hangdobozhoz való lapokat. Mivel itt pontos munkát végeznek, biztosított volt a pontos illeszkedés.
Egy régi vasalóval élfóliáztam azokat az éleket, amelyek láthatók (az előlap és a hátlap körben, a két oldallap teteje).
Dekopírfűrésszel kivágtam a hangszóróknak, a reflexcsőnek nyílását, valamint a belső merevítőlapon található 13 cm átmérőjű kör alakú nyílást.
A hangdobozt egyszerűen PálmaTex ragasztóval összeragasztottam (már 7-8 éve jól bírja magát). Először az előlapra körben a tetejét, alját oldalait, majd a merevítő lapot. Ekkor (némi száradás után) a belső illesztések mentén a légmentes tömítés céljából körbekentem PálmaTex-szel. A hangdoboz külső mérete 84 x 20,5 x 30 cm lett. A tervezőprogram által mutatott térfogat úgy értendő, hogy a doboz belső térfogatából levonjuk a hangszórók által, a reflexcső által, a merevítő lap által, és a csillapítóanyag által elfoglalt térfogatot.
A doboz belsejére szintén PálmaTex-szel hangcsillapító anyagot (én konkrétan háztartási vattát) ragasztottam.
Utoljára felragasztottam a hátlapot is. Még ragasztottam bele némi vattát, hogy minden belső oldalt beborítson. Az alsó részbe (amíg nincs benne a reflexcső) be lehet nyúlni a merevítőlap nyílásán keresztül.
A vezetékeket még az előlap felragasztása előtt behúztam a merevítő lap egyik hátsó sarkába és a hátlap alsó harmadába valahová egymás mellé kifúrt lyukakba.
Ezután beforrasztottam polaritáshelyesen a hangszóróvezetékeket (úgy, hogy tudom, hogy a hátsó csatlakozón hol vannak az egyes hangszórók pozitív és negatív pólusai). A hangszórón meg van jelölva a + és - pólus, létezik olyan hangszóró is, amelyen a + pólust egy piros ponttal jelölik. Magunk is meghatározzhatjuk, ha egy rossz, már kimerült ceruzaelemet érintünk rövid ideig a hangszóró csatlakozóira. Ha hozzáérintéskor a hangszóró membránja előre mozdult, akkor az a pólus a hangszóró pozitív pólusa, amelyhez az elem pozitív pólusát csatlakoztattuk. Ha hátrefelé mozdul hozzáérintéskor a membrán, akkor az elem negatív pólusánál van a hangszóró pozitív pólusa.
Az állítható cső doboz belsejébe eső végére, a végétől 3 mm-re a cső falába egymással szemben egy-egy kb. 2 mm átmérőjű lukat fúrtam. Ez a hangzást hallható módon nem befolyásolja, viszont a képen látható egyszerűen elkészíthető szerszám (6 mm-es csap anyag és egy vékony szög, fél cm-enként beosztással ellátva) segítségével a kész doboz hangolható. Még könnyebb, ha két darabot készítünk belőle.
Beragasztottam a reflexcsövet, felhelyeztem a külső csövet, és beállítottam a tervező programban megtervezett hosszra (kb 12,5 cm). Helyükre csavaroztam a hangszórókat.
Mivel rendszeremet aktív hangváltóval szeretném elkészíteni, a hangfalépítő segédletben a HS 16R hangdoboznál szereplő passzív hangváltóra nincs szükség.
Mivel egy QUAD 405 sztereo erősítőm már volt, már "csak" még egy ugyanolyat kellett volna elkészíteni (vagy vásárolni, az internetes piactereken rendszeresen kaphatók), és az aktív hangváltót elkészíteni.
De az ember gyarló. Türelmetlen voltam, és máris szerettem volna hallani a hangját. Próbáltam egyszerű, másodfokú passzív hangváltót készíteni hozzá, de az ismert problémák miatt ez nem sikerült. Elég rosszul szólt. Végül némi számolás után összeütöttem egy elsőfokú (mindössze 6 dB/oktáv) meredekségű hangváltót. Ez a józan észnek ellentmond, mert nagyon széles az a frekvenciasáv, ahol egyszerre mindkét sugárzó jelentősen sugároz, és (nem akarom részletezni) fázismenet szempontjából is rossz megoldás ez. Némi jelszintigazítás után kipróbálva annyira jól szólt a régi hangdobozhoz képest, hogy leesett az állam, és évekig így hallgattam. Úgy gondoltam, nem szólhat aktív hangváltóval se annyival jobban, hogy megérje az aktív hangváltó és erősítő építésével járó kínlódást. Meg kicsit lusta is az ember. De valójában az a meggyőződésem, hogy megéri a befektetett munka.
Az akkor tizenéves lányom, amikor meghallotta a hangját, úgy fogalmazott, hogy "rendkívül részletes hangja van", azaz nem mossa össze a hangokat, hanem jól elkülönül minden. Az Oriont persze utcahosszal verte (ez nem olyan nagy teljesítmény), de azért örültem neki. Ennek a doboznak sem igazán jól megfogott mélyhangjai voltak, szolíd középtartománnyal (amelyhez a túl sok csillapítóanyag is hozzájárult).
Ebben az évben ismét elhatároztam, hogy megvalósítom eredeti, aktív hangváltós tervemet. A megújulás jegyében vásároltam két SBX 1620/BK (fekete) hangszórót, és beépítettem a sárgák helyére. Tudni kell, hogy az új hangszórókat mindíg be kell járatni, azaz maximum 50% teljesítmény mellet néhányszor tíz órát üzemeltetni kell, mert ezalatt jelentősen változnak a paraméterei, és csak így állnak be arra az értékre, amely megközelíti a hosszabb használat során megtartott értékeket. A meglepetés ekkor ért, az új hangszórók nem úgy szóltak, mint a régiek. A legnagyobb különbség az volt, hogy mélyhangjai még csillapítatlanabbak voltak a sárga hangszórókhoz képest. Felvettem a kapcsolatot Halasy Gáborral, aki nagyon készséges, segítőkész volt, és megmérte az új, SBX 1620/BK hangszórók Thiele-Small paramétereit. Ime a mért értékek:
RDC = 6,75 ohm, SD = 138,00 négyzetcentiméter,
Qm = 5,00, Qe = 0,62, Qt = 0,55, fs = 48,36Hz,
VAS = 18,80l, Mms = 15,41g, Rms = 1,02 kg/s,
Cms = 0,70 mm/N, B*L = 6,85Tm, SPL = 87,19dB 1W/1m
Hangnyomás - frekvencia és impedancia - frekvencia jelleggörbével sajnos nem rendelkezem ehhez a típushoz.
A tervező program persze itt is 52 literes dobozt ajánlott, de dobozomban kipróbálva a hangszórókat (bárhogy változtatva a reflexcső hosszát) hallottam, hogy a 35 literes térfogat is sok. Mintha a régi hangszórók jobban szóltak volna. Visszaszereltem őket a dobozba, visszaállítottam a reflexcső hosszát. Rosszul emlékeztem, a sárga hangszóró rosszabbul szólt, szerintem jobb a fekete hangszóró, csak a mélyhangokkal kell valamit kezdeni. Ennek egy megoldása van, kisebb dobozra van szükség. Azt csináltam, hogy a merevítő lap nyílását lezártam egy, a hangszórók felőli oldalára csavarral rögzített, sziloplaszttal bekent bútorlap darabbal. Így körülbelül 22 literes térfogatot kaptam. Kivettem a csillapítóanyag nagy részét is, mert túlságosan csillapította a közepes hangokat, ezt már a sárga hangszóróknál is észrevettem, egyelőre csak annyi vatta maradt, amennyit a leszedéskor ragasztó megtartott magán. Lehet, hogy ez kevés, és a későbbiekben valamennyit még alkalmazni kell. Tehát a túl sok csillapítóanyag sem feltétlenül előnyös, csak annyi kell, amennyire valóban szükség van. A tervező programban ennek a doboznak az átvitele így néz ki:
Mivel egy QUAD 405 sztereo erősítőm már volt, már "csak" még egy ugyanolyat kellett volna elkészíteni (vagy vásárolni, az internetes piactereken rendszeresen kaphatók), és az aktív hangváltót elkészíteni.
De az ember gyarló. Türelmetlen voltam, és máris szerettem volna hallani a hangját. Próbáltam egyszerű, másodfokú passzív hangváltót készíteni hozzá, de az ismert problémák miatt ez nem sikerült. Elég rosszul szólt. Végül némi számolás után összeütöttem egy elsőfokú (mindössze 6 dB/oktáv) meredekségű hangváltót. Ez a józan észnek ellentmond, mert nagyon széles az a frekvenciasáv, ahol egyszerre mindkét sugárzó jelentősen sugároz, és (nem akarom részletezni) fázismenet szempontjából is rossz megoldás ez. Némi jelszintigazítás után kipróbálva annyira jól szólt a régi hangdobozhoz képest, hogy leesett az állam, és évekig így hallgattam. Úgy gondoltam, nem szólhat aktív hangváltóval se annyival jobban, hogy megérje az aktív hangváltó és erősítő építésével járó kínlódást. Meg kicsit lusta is az ember. De valójában az a meggyőződésem, hogy megéri a befektetett munka.
Az akkor tizenéves lányom, amikor meghallotta a hangját, úgy fogalmazott, hogy "rendkívül részletes hangja van", azaz nem mossa össze a hangokat, hanem jól elkülönül minden. Az Oriont persze utcahosszal verte (ez nem olyan nagy teljesítmény), de azért örültem neki. Ennek a doboznak sem igazán jól megfogott mélyhangjai voltak, szolíd középtartománnyal (amelyhez a túl sok csillapítóanyag is hozzájárult).
Ebben az évben ismét elhatároztam, hogy megvalósítom eredeti, aktív hangváltós tervemet. A megújulás jegyében vásároltam két SBX 1620/BK (fekete) hangszórót, és beépítettem a sárgák helyére. Tudni kell, hogy az új hangszórókat mindíg be kell járatni, azaz maximum 50% teljesítmény mellet néhányszor tíz órát üzemeltetni kell, mert ezalatt jelentősen változnak a paraméterei, és csak így állnak be arra az értékre, amely megközelíti a hosszabb használat során megtartott értékeket. A meglepetés ekkor ért, az új hangszórók nem úgy szóltak, mint a régiek. A legnagyobb különbség az volt, hogy mélyhangjai még csillapítatlanabbak voltak a sárga hangszórókhoz képest. Felvettem a kapcsolatot Halasy Gáborral, aki nagyon készséges, segítőkész volt, és megmérte az új, SBX 1620/BK hangszórók Thiele-Small paramétereit. Ime a mért értékek:
RDC = 6,75 ohm, SD = 138,00 négyzetcentiméter,
Qm = 5,00, Qe = 0,62, Qt = 0,55, fs = 48,36Hz,
VAS = 18,80l, Mms = 15,41g, Rms = 1,02 kg/s,
Cms = 0,70 mm/N, B*L = 6,85Tm, SPL = 87,19dB 1W/1m
Hangnyomás - frekvencia és impedancia - frekvencia jelleggörbével sajnos nem rendelkezem ehhez a típushoz.
A tervező program persze itt is 52 literes dobozt ajánlott, de dobozomban kipróbálva a hangszórókat (bárhogy változtatva a reflexcső hosszát) hallottam, hogy a 35 literes térfogat is sok. Mintha a régi hangszórók jobban szóltak volna. Visszaszereltem őket a dobozba, visszaállítottam a reflexcső hosszát. Rosszul emlékeztem, a sárga hangszóró rosszabbul szólt, szerintem jobb a fekete hangszóró, csak a mélyhangokkal kell valamit kezdeni. Ennek egy megoldása van, kisebb dobozra van szükség. Azt csináltam, hogy a merevítő lap nyílását lezártam egy, a hangszórók felőli oldalára csavarral rögzített, sziloplaszttal bekent bútorlap darabbal. Így körülbelül 22 literes térfogatot kaptam. Kivettem a csillapítóanyag nagy részét is, mert túlságosan csillapította a közepes hangokat, ezt már a sárga hangszóróknál is észrevettem, egyelőre csak annyi vatta maradt, amennyit a leszedéskor ragasztó megtartott magán. Lehet, hogy ez kevés, és a későbbiekben valamennyit még alkalmazni kell. Tehát a túl sok csillapítóanyag sem feltétlenül előnyös, csak annyi kell, amennyire valóban szükség van. A tervező programban ennek a doboznak az átvitele így néz ki:
A térfogat 22 liter, a hangolás körülbelül 44 Hz, a group delay maximális értéke 16 ms 32 Hz-nél. A jobb mélyhangok érdekében feláldoztam a frekvenciaátvitelt, a 0dB-es pont 53-54Hz-nél, a -3dB-es 42-43Hz-nél van, nem egészen 2dB kiemelés 80Hz-en. Meghallgatva ez már egész jól szól, de lehet, hogy még kisebb doboztérfogat még jobb lenne, akár 18 literig is le lehet menni. De ezt ki kell próbálni. A kiemelés így sem lesz sokkal nagyobb, inkább az a baj, hogy ebben az esetben magasabb frekvenciára kell hangolni a dobozt (pl. 47Hz-re), amely problémás (40Hz alatt lenne jobb). A problémát az okozza, hogy a rezonanciafrekvencia alatt reflex doboz esetén a hangszóró membránja csillapítatlan, és 47Hz alatt, körülbelül 40Hz-ig, bizony vannak nagy amplitudójú zenei hangok. Jobb lenne, ha a doboz ez alá lenne hangolva, de ez jelen esetben nem teljesíthető. Mindenesetre én megmaradtam a levonások utáni 21 liter körüli doboztérfogatnál. A reflexcső hossza 19 cm.
A következőképpen összegezhetem tapasztalataimat: ha a basszusreflex hangdoboz tervezésekor választani kell, hogy csillapítottabb mélyhangjaink legyenek néhány decibeles mélyhangemelés és hamarabb levágó frekvenciamenet árán, vagy egyenletesebb, mélyebbre menő mélyátvitelünk de csillapítatlan mélyhangokkal (ez általában nagyobb dobozméretet jelent), akkor válasszuk az előbbit. A nem megfogott, csillapítatlan mélyhangok rendkívül zavaróak, és lakótelepi körülmények között nem feltétlenül hátrányos egy kevés mélyhangemelés.
A hangdobozoknak talpat is készítettem egy, a hangdoboz aljával megegyező méretű bútorlapból, amelyre négy lukat fúrtam, alá a Tesco áruházban vásárolt akciós teniszlabdákat helyeztem, és a hangdobozt erre állítottam.
A következőképpen összegezhetem tapasztalataimat: ha a basszusreflex hangdoboz tervezésekor választani kell, hogy csillapítottabb mélyhangjaink legyenek néhány decibeles mélyhangemelés és hamarabb levágó frekvenciamenet árán, vagy egyenletesebb, mélyebbre menő mélyátvitelünk de csillapítatlan mélyhangokkal (ez általában nagyobb dobozméretet jelent), akkor válasszuk az előbbit. A nem megfogott, csillapítatlan mélyhangok rendkívül zavaróak, és lakótelepi körülmények között nem feltétlenül hátrányos egy kevés mélyhangemelés.
A hangdobozoknak talpat is készítettem egy, a hangdoboz aljával megegyező méretű bútorlapból, amelyre négy lukat fúrtam, alá a Tesco áruházban vásárolt akciós teniszlabdákat helyeztem, és a hangdobozt erre állítottam.
Ez egyrészt bizonyos mértékben függetleníti a hangdobozt az alsó szomszédtól, másrészt a parketta nagy felületétől.
A mélyhangszóró megvásárlásánál (bármilyen gyártmányút és típusút veszünk), ellenőrizzük azt, hogy az asztalra fektetett hangszóró membránközepének óvatos, kismértékű (pár mm-es) benyomásához a két példány esetén azonos erő kell-e. Ha jelentős eltérést tapasztalunk, kérjünk másik példányt. Ezzel sok későbbi bosszúságtól kímélhatjük meg magunkat. Ezt a magassugárzóval TILOS megpróbálni!
Azon is gondolkodtam, hogy talán megérne egy kísérletet a mélysugárzókra alkalmazott mozgás visszacsatolás is. Erről cikkeket a Rádiótechnika 1993 és 1994 évfolyamainak számaiban olvashatunk. 1994-ben megjelent egy komplett leírás a Quad 405 átalakításáról.
Egészen biztos megér egy próbát a SAL DTF 25NEO magassugárzó. Valószínűleg ki is fogom próbálni.
A mélyhangszóró megvásárlásánál (bármilyen gyártmányút és típusút veszünk), ellenőrizzük azt, hogy az asztalra fektetett hangszóró membránközepének óvatos, kismértékű (pár mm-es) benyomásához a két példány esetén azonos erő kell-e. Ha jelentős eltérést tapasztalunk, kérjünk másik példányt. Ezzel sok későbbi bosszúságtól kímélhatjük meg magunkat. Ezt a magassugárzóval TILOS megpróbálni!
Azon is gondolkodtam, hogy talán megérne egy kísérletet a mélysugárzókra alkalmazott mozgás visszacsatolás is. Erről cikkeket a Rádiótechnika 1993 és 1994 évfolyamainak számaiban olvashatunk. 1994-ben megjelent egy komplett leírás a Quad 405 átalakításáról.
Egészen biztos megér egy próbát a SAL DTF 25NEO magassugárzó. Valószínűleg ki is fogom próbálni.
A jelleggörbék közlésének engedélyezéséért, a kapott segítségért köszönetem fejezem ki a Somogyi Elektronic Kft.-nek, és a cég hangmérnökének, Halasy Gábornak.
A következő részben az erősítőkről lesz szó.
