Azokhoz szólok, akik otthon jó minőségben szeretnének zenét hallgatni, és akiknek nem a tized decibelek hajszolása, hanem a zene élvezete a céljuk. Itt kétcsatornás, sztereo rendszerről lesz szó. Aki a "világ legjobb" rendszerét szeretné házilag elkészíteni, vagy a forszírozott magasakat és mélyeket szereti, házfalat remegtető hangnyomást akar, az keveset fog tudni írásomból hasznosítani. Azokhoz szólok, akik minél élethűbben, természetesebben szeretnék hallgatni a zenét nappali szobájukban, egy kis munkától sem riadnak vissza, és némileg jártasak a barkácsolásban is.
Lakótelepi lakásban lakom, nem célom szomszédaim elüldözése, célom a kulturált zenehallgatás.
Nappali szobánk területe 18 négyzetméter, az ismertetett rendszer által keltett hangnyomás elegendő, még kissé nagyobb szobába is.
Az sem mellékes, hogy milyen zenéhez akarjuk használni. Legtöbbször hagyományos progresszív rockot, jazz-rockot, folk-rockot, némi klasszikus zenét hallgatok. Néhányat felsorolok kedvenceim közül: Ciccada, Fiction, Aquarelle, Pink Floyd, King Crimson, Yes, Mountain, Collegium Musicum, Fermata, Syrius, Dresch Quartett, Jethro Tull, Renaissance, After Crying. Ezek többsége olyan zene, amelyekben kevesebb az ének, és több a hangszeres rész, de a rendszer énekcentrikus zene visszaadására is minden további nélkül alkalmas.
Írásomban azt ismertetem, amit és ahogyan én csináltam, ebből az Olvasó vagy hasznosít valamit, vagy nem. Igen szubjektív dologról van szó, ha hasznosítja a leírtakat, azt saját felelősségére tegye. Én mindössze saját benyomásaimat, a magam által megvalósított rendszert írom le. Csak szobai rendszerről írok, a leírtak csak arra vonatkoznak. A projekt jelenleg is megvalósítás alatt áll, írásom az előrehaladás függvényében folyamatosan bővítem újabb részekkel.
Miért csináljuk sajátkezűleg?
Dr. Bagdy Emőke írja Hogyan lehetnénk boldogabbak? című könyvében:
'Gyönyörű magyar nyelvünk a boldogulás kifejezésében viszont azt az érzelmi rejtelmet képes megragadni, amely a megelégedettség gyökere. Az életúton képesek vagyunk az akadályokkal is megküzdve előre haladni. A sikeres megbirkózás felszabadító örömérzésének ez a fő tápja. Ez arról is szól, hogy a küzdésmentes élet és a békés semmittevés boldogságígérete illúzió. Amiért erőnket, időnket, képességeinket adtuk, és az meghozta a bevetés eredményét, rögvest örömérzést szül. Ami viszont befektetés nélkül az ölünkbe pottyan, az nem lesz igazán a "miénk" - tulajdon lesz, de nem lelkünk része, nem válik életünk fontos darabjává.'
A megvalósítandó hangrendszer
Még az 1990-es évek második felében készítettem egy QUAD 405 erősítőt sztereo kivitelben. Ez az erősítő házilag minden nehézség nélkül utánépíthető, ha mindent jól csináltunk, azonnal jól működik, és a hangja is kétségtelenül igen-igen jó. Az eredetihez képest csökkentett tápfeszültséggel működik (+/- 50V helyett +/- 32V), így 8 ohmos terhelésen körülbelül 40W teljesítmény leadására képes csatornánként. Az erősítőt az elmúlt évtizedekben több ezren elkészítették hazánkban, kapcsolási rajza a Rádiótechnika, majd később a Hobbi elektronika című folyóiratokban is megjelent, az interneten is megtalálható, és kit formájában tudomásom szerint jelenleg is megvásárolható a Hobbi Elektronikánál, és talán máshol is.
Évekig ezt hallgattam egy Orion HS288 hangdobozpárral. Ez egy basszusreflex doboz, 20 cm-es bolgár mélysugárzóval és Orion dóm közép- és magassugárzókkal. Hangja nagyon rossz, csillapítatlan mélyhangok, kiemelt középtartomány ("prezenszes"), nem volt igazán magas hangja. Úgy próbáltam kissé javítani rajta, hogy a középsugárzó kiugróan magas jelszinjét némileg csökkentettem. A hangja így is nagyon rossz volt, a mélyek "folyósak", nem voltak kellően csillapítva, a doboz rosszul volt tervezve ehhez a mélysugárzóhoz, de ettől eltekintve is borzasztó, zavaros, "összemaszatolt" hangja volt. Rossz volt hallgatni.
2004 körül végképp meguntam a hangját, és úgy döntöttem, hogy - sok pénzem nem lévén - aránylag olcsó, házilag korrektül megvalósítható rendszert készítek. Ekkor fogalmazódott meg bennem a következő gondolatmenet:
1. Új, jobban szóló hangdobozt kell készíteni.
2. A passzív hangváltó kerülendő a korrekt megvalósítás nehézségei, a műszerpark, süket szoba hiánya miatt. Igazán jó passzív hangváltót nem könnyű házilag készíteni, ez ingoványos talaj.
3. Tehát aktív hangváltó kell, amely házilag is korrektül elkészíthető, hiszen aránylag egyszerűen kézbentartható, csak az egyes hangszórókra jutó jelszintet kell beállítani. Nemcsak a hangdoboz frekvenciaátvitelével, hanem fázismenetével is foglalkozni kell, hiszen jó sztereo hangképet szeretnénk hallani. A fázismenet problémái sajnos aktív hangváltó esetén is fennálnak.
4. Az aktív hangváltó a végerősítők elé kerül, ezért annyi végerősítőre van szükség, ahány hangszóró lesz a hangdobozokban.
Ezzel kapcsolatban a következőket is megfontoltam, bár tudom, hogy a leírtak ellen is szólnak érvek:
1. Tökéletes hangrendszer nem létezik. Még olyan hangszórórendszert nem sikerült alkotni, amely a valóságos hangzást tökéletesen adja vissza.
2. Egyetlen hangrendszer sem lehet jobb, mint amilyen a leggyengébb láncszeme. Azaz egyenletesen jó minőségű elemekből kell felépíteni, egyébként nem várható jó eredmény. Higyjük el, hogy az egyes készülékek hangja eltérő. Például nekem négy lehetőségem van hang CD lejátszására, egy asztali CD lejátszó, egy "névtelen" (Millennium) és egy Panasonic DVD-lejátszó, valamint a számítógépben lévő meghajtó (SB Audigy 2 ZS hangkártyával). Hiába digitális technika a CD, minden berendezésen másképp szól ugyanaz a lemez, esetenként nem is kis mértékben. Felmerül a kérdés, hogy a négy közül akkor melyik az "élethű"? Ráadásul a lemezek hangmérnöki munkája is igencsak ingadozó, vannak borzasztóan szóló lemezek. Felmerül az a kérdés is, hogy akkor melyik lemezt tekinthetjük élethűnek? Nehéz kérdések ezek. Egyet tehetünk, a lehetőségeinkhez mérten igyekszünk egyenletes minőségű elemekből kialakítani rendszerünket, a lemezek meg úgy szólnak, ahogy, ez ellen úgysem tehetünk semmit. Én ellene vagyok minden hangszínszabályozásnak, fiziológiai hangerőszabályozásnak, sok esetben inkább rontanak, mint javítanak a hangképen, úgyhogy az én rendszerem ilyet nem is tartalmaz. Ha a szabadban meghallgatunk például egy fúvószenekart (semmi elektronika, semmi erősítés), akkor természetes hangzást hallunk, ezt kellene jól reprodukálni.
3. A jelleggörbék, műszaki paraméterek egyáltalán nem írják azt le, hogy az adott erősítő vagy hangszóró hogyan szól valójában. Ezt csak alapos meghallgatással lehet eldönteni. Aki a jelleggörbék, műszaki paraméterek alapján választ, erősen kiteszi magát az utólagos csalódás lehetőségének, a berendezés nem úgy szól, ahogy a paraméterek alapján várta.
4. Tulajdonképpen minden hangrendszernél van "jobb", csak az a kérdés, mennyiért.
5. A célnak megfelelő, viszonylag egyszerű hanglánc létrehozása a legjobb. Ha túl van bonyolítva, és a jelet az egyes fokozatokkal hol leosztjuk, hol ismét felerősítjük, akkor csak rontunk rajta. Akkor a legjobb, ha a jelszint a láncon végighaladva monoton nő.
6. Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, az emberi hallás "frekvenciamenete" is változik a hangnyomás függvényében. Ha a hangerő csökken, akkor fokozottabb mértékben gyengülni halljuk a mély hangokat, mint a többit. Ezt mindenki kipróbálhatja, megfigyeli kis hangerőn, hogy mennyire hallja a mély hangokat (mondjuk a basszusgitár hangját), majd növeli a hangerőt, és azt tapasztalhatja, hogy a hangérzet szerint nem "együtt" növekedett minden frekvenciájú hang hangereje, hanem a mélyek a többi hanghoz képest jóval erőteljesebben megjelentek. Ha a szabadban hallgatunk egy katonazenekart néhány méterről, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy játékukkal jelentős hangnyomás keltésére képesek. Ha egy ideálisan jó rendszeren sikerülne ezt rögzíteni, otthon a szobában egy ideálisan jó rendszeren visszajátszva akkor kapnánk az eredetivel azonos hangzást (főleg a mélyhangok erőssége tekintetében), ha pont ugyanakkora hangnyomáson hallgatnánk, mint eredetiben a szabadtéren. Ez viszont egy lakótelepi lakásban nem nagyon lehetséges (elsősorban a szomszédok miatt). Sőt, a szoba akusztikája is rontana a hangképen.
Végeredményben a következőről van szó: a rendszer hangdobozai kétutasak (egy mélyközép és egy magassugárzót tartalmaznak). A hangfrekvenciás jelet a végerősítők előtt csatornánként két sávra (magas és mély) bontjuk az aktív hangváltóval, és minden sávot külön végerősítő fokozattal erősítve a megfelelő hangszóróra vezetjük, a jelszinteket még a végfokozatok előtt a hangszórók érzékenységéhez igazítva. Azaz annyi végerősítő kell, ahány hangszóró van a hangdobozokban, jelen esetben négy darab, azaz két sztereo erősítő.
Blokkvázlatot nem készítettem, de ha nem lenne a leírás alapján érthető a koncepció, szívesen elkészítem.
A következő részben a hangdobozok megvalósításáról írok.
A megvalósítandó hangrendszer
Még az 1990-es évek második felében készítettem egy QUAD 405 erősítőt sztereo kivitelben. Ez az erősítő házilag minden nehézség nélkül utánépíthető, ha mindent jól csináltunk, azonnal jól működik, és a hangja is kétségtelenül igen-igen jó. Az eredetihez képest csökkentett tápfeszültséggel működik (+/- 50V helyett +/- 32V), így 8 ohmos terhelésen körülbelül 40W teljesítmény leadására képes csatornánként. Az erősítőt az elmúlt évtizedekben több ezren elkészítették hazánkban, kapcsolási rajza a Rádiótechnika, majd később a Hobbi elektronika című folyóiratokban is megjelent, az interneten is megtalálható, és kit formájában tudomásom szerint jelenleg is megvásárolható a Hobbi Elektronikánál, és talán máshol is.
Évekig ezt hallgattam egy Orion HS288 hangdobozpárral. Ez egy basszusreflex doboz, 20 cm-es bolgár mélysugárzóval és Orion dóm közép- és magassugárzókkal. Hangja nagyon rossz, csillapítatlan mélyhangok, kiemelt középtartomány ("prezenszes"), nem volt igazán magas hangja. Úgy próbáltam kissé javítani rajta, hogy a középsugárzó kiugróan magas jelszinjét némileg csökkentettem. A hangja így is nagyon rossz volt, a mélyek "folyósak", nem voltak kellően csillapítva, a doboz rosszul volt tervezve ehhez a mélysugárzóhoz, de ettől eltekintve is borzasztó, zavaros, "összemaszatolt" hangja volt. Rossz volt hallgatni.
2004 körül végképp meguntam a hangját, és úgy döntöttem, hogy - sok pénzem nem lévén - aránylag olcsó, házilag korrektül megvalósítható rendszert készítek. Ekkor fogalmazódott meg bennem a következő gondolatmenet:
1. Új, jobban szóló hangdobozt kell készíteni.
2. A passzív hangváltó kerülendő a korrekt megvalósítás nehézségei, a műszerpark, süket szoba hiánya miatt. Igazán jó passzív hangváltót nem könnyű házilag készíteni, ez ingoványos talaj.
3. Tehát aktív hangváltó kell, amely házilag is korrektül elkészíthető, hiszen aránylag egyszerűen kézbentartható, csak az egyes hangszórókra jutó jelszintet kell beállítani. Nemcsak a hangdoboz frekvenciaátvitelével, hanem fázismenetével is foglalkozni kell, hiszen jó sztereo hangképet szeretnénk hallani. A fázismenet problémái sajnos aktív hangváltó esetén is fennálnak.
4. Az aktív hangváltó a végerősítők elé kerül, ezért annyi végerősítőre van szükség, ahány hangszóró lesz a hangdobozokban.
Ezzel kapcsolatban a következőket is megfontoltam, bár tudom, hogy a leírtak ellen is szólnak érvek:
1. Tökéletes hangrendszer nem létezik. Még olyan hangszórórendszert nem sikerült alkotni, amely a valóságos hangzást tökéletesen adja vissza.
2. Egyetlen hangrendszer sem lehet jobb, mint amilyen a leggyengébb láncszeme. Azaz egyenletesen jó minőségű elemekből kell felépíteni, egyébként nem várható jó eredmény. Higyjük el, hogy az egyes készülékek hangja eltérő. Például nekem négy lehetőségem van hang CD lejátszására, egy asztali CD lejátszó, egy "névtelen" (Millennium) és egy Panasonic DVD-lejátszó, valamint a számítógépben lévő meghajtó (SB Audigy 2 ZS hangkártyával). Hiába digitális technika a CD, minden berendezésen másképp szól ugyanaz a lemez, esetenként nem is kis mértékben. Felmerül a kérdés, hogy a négy közül akkor melyik az "élethű"? Ráadásul a lemezek hangmérnöki munkája is igencsak ingadozó, vannak borzasztóan szóló lemezek. Felmerül az a kérdés is, hogy akkor melyik lemezt tekinthetjük élethűnek? Nehéz kérdések ezek. Egyet tehetünk, a lehetőségeinkhez mérten igyekszünk egyenletes minőségű elemekből kialakítani rendszerünket, a lemezek meg úgy szólnak, ahogy, ez ellen úgysem tehetünk semmit. Én ellene vagyok minden hangszínszabályozásnak, fiziológiai hangerőszabályozásnak, sok esetben inkább rontanak, mint javítanak a hangképen, úgyhogy az én rendszerem ilyet nem is tartalmaz. Ha a szabadban meghallgatunk például egy fúvószenekart (semmi elektronika, semmi erősítés), akkor természetes hangzást hallunk, ezt kellene jól reprodukálni.
3. A jelleggörbék, műszaki paraméterek egyáltalán nem írják azt le, hogy az adott erősítő vagy hangszóró hogyan szól valójában. Ezt csak alapos meghallgatással lehet eldönteni. Aki a jelleggörbék, műszaki paraméterek alapján választ, erősen kiteszi magát az utólagos csalódás lehetőségének, a berendezés nem úgy szól, ahogy a paraméterek alapján várta.
4. Tulajdonképpen minden hangrendszernél van "jobb", csak az a kérdés, mennyiért.
5. A célnak megfelelő, viszonylag egyszerű hanglánc létrehozása a legjobb. Ha túl van bonyolítva, és a jelet az egyes fokozatokkal hol leosztjuk, hol ismét felerősítjük, akkor csak rontunk rajta. Akkor a legjobb, ha a jelszint a láncon végighaladva monoton nő.
6. Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, az emberi hallás "frekvenciamenete" is változik a hangnyomás függvényében. Ha a hangerő csökken, akkor fokozottabb mértékben gyengülni halljuk a mély hangokat, mint a többit. Ezt mindenki kipróbálhatja, megfigyeli kis hangerőn, hogy mennyire hallja a mély hangokat (mondjuk a basszusgitár hangját), majd növeli a hangerőt, és azt tapasztalhatja, hogy a hangérzet szerint nem "együtt" növekedett minden frekvenciájú hang hangereje, hanem a mélyek a többi hanghoz képest jóval erőteljesebben megjelentek. Ha a szabadban hallgatunk egy katonazenekart néhány méterről, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy játékukkal jelentős hangnyomás keltésére képesek. Ha egy ideálisan jó rendszeren sikerülne ezt rögzíteni, otthon a szobában egy ideálisan jó rendszeren visszajátszva akkor kapnánk az eredetivel azonos hangzást (főleg a mélyhangok erőssége tekintetében), ha pont ugyanakkora hangnyomáson hallgatnánk, mint eredetiben a szabadtéren. Ez viszont egy lakótelepi lakásban nem nagyon lehetséges (elsősorban a szomszédok miatt). Sőt, a szoba akusztikája is rontana a hangképen.
Végeredményben a következőről van szó: a rendszer hangdobozai kétutasak (egy mélyközép és egy magassugárzót tartalmaznak). A hangfrekvenciás jelet a végerősítők előtt csatornánként két sávra (magas és mély) bontjuk az aktív hangváltóval, és minden sávot külön végerősítő fokozattal erősítve a megfelelő hangszóróra vezetjük, a jelszinteket még a végfokozatok előtt a hangszórók érzékenységéhez igazítva. Azaz annyi végerősítő kell, ahány hangszóró van a hangdobozokban, jelen esetben négy darab, azaz két sztereo erősítő.
Blokkvázlatot nem készítettem, de ha nem lenne a leírás alapján érthető a koncepció, szívesen elkészítem.
A következő részben a hangdobozok megvalósításáról írok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése